CIF és CFR a 2020-as Incotermsben: különbség, buktatók

A CIF a Cost, Insurance and Freight rövidítése, vagyis költség, biztosítás és fuvardíj. A CFR a Cost and Freight rövidítése, vagyis költség és fuvardíj. Mindkét szabály a tengeri Incotermek családjába tartozik, a FAS és a FOB mellett, és csak a tengeri vagy belvízi fuvarozásra alkalmazandó, a felek közötti megállapodás szerinti feladási és célkikötővel.

Mindkét szabály esetében az eladó szervezi és fizeti a fő fuvarozást a megállapodás szerinti célkikötőig. A különbség kizárólag a biztosításban rejlik: CIF esetén az eladónak a vevő javára biztosítást kell kötnie; CFR esetén egyik fél sem köteles biztosítást kötni, és kizárólag a vevő felelőssége, ha biztosítani kívánja magát.

A francia vám- és közvetett adóhatóság emlékeztet arra, hogy ezt a négy tengeri szabályt ömlesztett áruhoz és hagyományos fuvarozáshoz tervezték: a konténeres szállítás elvben a multimodális Incotermek, különösen a CPT és a CIP hatálya alá tartozik. A gyakorlatban azonban a CIF és a FOB továbbra is nagyon elterjedt a konténeres szállítmányoknál, Kínából is.

A pont, ahol a kockázat átszáll az eladóról a vevőre, ugyanaz CIF és CFR esetén: az a pillanat, amikor az árut felrakodják a kijelölt hajó fedélzetére, a megállapodás szerinti berakodási kikötőben. Ettől a pillanattól kezdve a tengeri fuvarozás során bekövetkező kár vagy veszteség a vevőt terheli, még akkor is, ha az eladó tovább fizeti a fuvardíjat a célkikötőig.

A kockázatátszállás és a költségátszállás e szétválasztása jellemzi az Incotermek úgynevezett C-csoportját, a CFR-t, a CIF-et, a CPT-t és a CIP-et. Ezt a pontot keveri össze gyakran egy kezdő vevő, aki tévesen azt hiszi, hogy egy, a célkikötőig fuvardíjat fizető eladó az áru megérkezéséig felelős marad.

CIF esetén az eladónak a vevő javára legalább az áru árának 10 százalékkal növelt összegét fedező biztosítási kötvényt kell kötnie, a szerződés pénznemében. Ellenkező megállapodás hiányában a 2020-as Incoterm-szabály által megkövetelt fedezet az Institute Cargo Clauses (C) záradékoknak vagy egy azzal egyenértékű fedezetnek felel meg: ez a szabály által előírt minimális szint, nem egy mindenre kiterjedő garancia.

Ez a minimális fedezet a súlyos események egy korlátozott listája ellen véd, tűz, robbanás, zátonyra futás, felborulás, hajótörés vagy a közös kár hozzájárulása ellen, de kizárja a rendes részleges kárt és a részleges lopást. Egy szélesebb fedezetre szoruló vevőnek vagy egy magasabb szintű záradékot kell kitárgyalnia az eladóval, vagy saját maga kell kiegészítő, ad valorem biztosítást kötnie.

A 2020-as Incoterms-felülvizsgálat pontosan elválasztotta a CIF és multimodális megfelelője, a CIP sorsát: a CIP mostantól mindenre kiterjedő fedezetet követel meg, Institute Cargo Clauses (A) záradékokkal, míg a CIF a (C) záradékok minimális szintjén maradt. Két, korábban felcserélhetőnek tűnő szabály tehát 2020 óta két nagyon eltérő biztosítási szintet fed le.

CFR esetén az eladónak semmilyen biztosítási kötelezettsége nincs, sem a saját, sem a vevő javára. Ha a vevő fedezetet szeretne a tengeri fuvarozás során, saját kötvényt kell szerveznie a berakodás előtt.

Az eladó által CIF és CFR esetén fizetett költség elvben a hajó megállapodás szerinti célkikötőbe érkezésénél ér véget, a kirakodás nélkül. A hajó kirakodási költségei és az ebből eredő anyagmozgatási költségek a vevőt terhelik, kivéve, ha az eladó által kötött fuvarozási szerződés másként rendelkezik.

Ez a korlátozás magyarázza a Kínából érkező szállítmányoknál megfigyelt viták nagy részét: egy vonzó árat mutató CIF- vagy CFR-árajánlat elrejthet egy, az eladó ügynöke által lealkudott fuvardíjat, amelyet aztán a célállomás oldalán kikötői anyagmozgatási díjak, ügyintézési díjak vagy a helyi partner által kiszámlázott várakozási díjak formájában szednek be.

Egy egyszerű támpont korlátozza ezt a kockázatot: kérje írásban, a berakodás előtt, a CIF vagy CFR árba a célkikötőig belefoglalt költségek listáját, és tagadja meg egy, az árba már belefoglalt szolgáltatás másodszori kifizetését.

Az Uniós Vámkódex 71. cikke előírja, hogy az Unió vámterületére történő behozatal helyéig tartó fuvarozási és biztosítási költségek a vámértékhez hozzáadandó elemek közé tartoznak, ha még nincsenek benne a számlázott árban. A gyakorlatban egy CIF- vagy CFR-áron, egy uniós kikötőig számlázott ár már tartalmazza ezeket a költségeket: a legtöbb esetben semmit nem kell hozzáadni az e kikötőig tartó útszakaszhoz.

Az árnyalat az Incoterm által megállapodott helyből ered: ha a számlázott ár a behozatal helyén túli, Közösségen belüli szállítást is lefedi, a megfelelő részt azonosítani kell, és le kell vonni a számítási alapból, ami részletes fuvarozási szerződést feltételez.

Ezen a ponton a CIF és a CFR látszólag egyszerűsíti a bevallást egy FOB típusú Incotermhez képest, ahol a vevőnek magának kell rekonstruálnia és hozzáadnia a behozatal helyéig tartó fuvarköltséget. Ennek az egyszerűségnek ára van: teljes mértékben az eladó által bejelentett ár megbízhatóságától függ, amelyet nehéz ellenőrizni, miután az árut berakodták.

FOB esetén, akárcsak CIF és CFR esetén, a kockázat a hajóra történő berakodáskor száll át a vevőre. A különbség abban rejlik, ki szervezi és fizeti a fő fuvarozást: FOB esetén a vevő szerződik közvetlenül a szállítmányozójával vagy hajózási társaságával, nem az eladó.

Ez a szervezés három ponton változtatja meg a helyzetet: a vevő választja ki saját szállítmányozóját, és tárgyalja ki saját tarifáit, ismeri a tényleges fuvarköltséget egy, a nem részletezett árréssel bíró CIF- vagy CFR-ár helyett, és kézben tartja rakománya nyomon követését, ami korlátozza egy, az információt egyedül birtokló ügynök által kényszerített további költségek kockázatát.

A FOB ellenben nagyobb szervezést igényel a vevő oldalán, egy megbízható szállítmányozóval, amelyet saját magának kell nyomon követnie. Ezért egyes vevők alkalmi kis mennyiségekhez a CIF-et vagy a CFR-t választják, majd a mennyiségeik és tapasztalatuk növekedésével áttérnek a FOB-ra.

A Sorva aláírás előtt átnézi a gyári árajánlatokat, és ellenőrzi a javasolt Incotermet, a bejelentett fuvardíj részleteit, valamint azt, hogy mely költségek maradnak, vagy nem, a vevő terhén a célkikötőben. A Guangzhouban dolgozó, kínaiul beszélő csapatunk közvetlenül tárgyal a gyárral és annak szállítmányozójával, helyi nyelven, hogy tisztázza, mit is tartalmaz valójában egy CIF- vagy CFR-ár a berakodás előtt.

A legtöbb esetben nem fizet díjat: dossziét nyit, mi tárgyalunk az Ön nevében az áruról, és jutalékot számítunk fel annak gyári értéke alapján. Egy, a gyártástól a szállításig terjedő megrendeléshez a Termeltetés és szállítás csomagunk az Ön nevében szervezi meg a fuvarozást és a vámkezelést, a hajó indulása előtt tiszta képet adva a célkikötői költségekről.